Felhívtam egy haveromat, hogy minden bajom van. Fejem fáj, lázas vagyok, gyomrom kész van, nincs étvágyam... Biztos valami vírus... Erre csak annyit mondott: Nod32...

Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet!..

Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen

Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.

~ Az ember kibír 40 napot élelem nélkül, 3 napot víz nélkül, 2 percet levegő nélkül - de egy másodpercnél sem képes tovább élni remény nélkül

...El tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni...

A siker Hagyd a könnyeket Fiú Holnap Sziszifuszi blues Ringasd el magad Boksz Áldd meg a dalt Nem adom fel Jóbarátok vagyunk...

Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.

Nem vagyok normális! Nem vagyok tökéletes! Nem akarok hibátlan lenni! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!

Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél.

A bohóc sem azért mosolyog mert jó kedve van,hanem mert az arcára van festve a mosoly..

Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő

A szavamat adom, hogy nem próbállak megbűvölni téged. Ma éjjel nyugodtan a szemembe nézhetsz. Esküszöm.

Annyi minden történt, de ennek már vége, lezárom a múltat, de emlékszem a szépre, oly sok csalódás, sok hamis barát, de már nem érdekel, hisz az élet megy tovább

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.[Twilight]

Azt mondják, a mosoly nem kerül semmibe annak, aki adja, de mégis értékes annak, aki kapja. Én meg azt mondom, hogy ha beintek, az is ingyen van, viszont sokkal személyesebb és őszintébb is.

Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum újra meg újra csalódok bennük

Talán nincsenek megfelelő pillanatok, megfelelő pasik, megfelelő válaszok. Talán csak ezt kell mondanod, ami a szívedet nyomja

Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább

Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben...

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a Te kezeid teljesen tiszták...

Nekem pepsi, neki coca.
Nekem cipő, neki csuka.
Neki, ha felszed, nekem ha lead.
Nekem a gyros, neki a kebab.
Neki jéggel, nekem jéger.
Neki tonic, nekem nem kell.
Neki, ha józan, nekem ha részeg.
Neki ha lassan, nekem ha szétszed.
Nekem a haja, neki a szemem,
neki ha rám ül, nekem ha fekszem.
Neki herba, nekem csalán,
nekem biztos, neki talán.
Neki, ha kemény, nekem ha puha,
nekem ő mindig, neki én soha.

"Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni. Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket. Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni. Kicsit szomorú, mert csalódtam is már és kicsit erős, mert talpra tudok állni."

Utálom ahogy arra a lányra nézel, utálom, ahogy megöleled, utálom ezeket.. de az az igazság, hogy Téged sosem tudnálak gyűlölni; inkább azt utálom, hogy én nem az a lány vagyok...:|

Csak az tud élni, ki mindig nevet, kinek szívéből nem fogy a szeretet, kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt, ki élete gondjain könnyedén átrobog... Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG.

Ültem a földön és senki se látott
Játék voltam, ki játékra vágyott.
Nehéznek tűntek a gondtalan évek
Egyszerű világban, egyszerűen félek!
Fiatal a vérem és táncol egy testben
Én világot váltok mellett és ellen
A nagybetűs életbe elesni járok
Kiabáltam és most is kiáltok!
Elhagynak és nem is vigyáznak
Mi az,ami itt marad,mi az mi fájhat
Megannyi vérből megannyi vér lett
Ha hullnia kellett,miért az enyémnek...

Szemem könnyes, mossa arcom
A múlt emlékein gondolkozom
Nem tudom hol rontottuk el
De nem tudok mit tenni, ha neked ő kell
Letagadod azt is, hogy valaha együtt voltál velem
Letagadod, hogy szerettél és ez fáj nekem
Most tovább kéne már lépnem, de nem tudok
Csak az emlékek elől futok
De nem jutok sehova
Gondolataimat irányítani nem tudom
Most már karjában keresem a boldogságot
De még miattad most is szomorú vagyok...Látod...
Lépj ki végre az életemből
Hogy boldog lehessek
Adj lehetőséget h, új szerelmet keressek...

Hajdanán mikor kezed fogta kezem...
Mikor súgtad:Szeretlek szerelmem.
Minden szép volt szerettél és én is téged.
De valami mindent széjjel tépett.
Szerettelek de nem tudok tenni érted semmit.
Becsaptát mintmég soha senki senkit.
Eldobtál magadtól gyáván futottál.
Mintha néznél de nem látnál.
Szívem vérzett. Beborullt a kék ég.
Vége lett mindennek ami szép.
Bánatos lettem.
Nem tudom...Mit vétettem?
S mikor végre beletörödtem mit tettél. . .
Jöttél felém...Békülnél?
Tán megrémültél...
Ám én nem aakrom ujjra a szenvedést.
Ennyi volt. Hagyjuk az ujjrakezdést.
Szeretlek de elvesztetted a bizalmat.
Nem szeretnék több fájdalmat.
Alkalmad volt hogy szeress. Csókoltál.
Sajnállak. Csúnyán becsaptál.
Sosem hittél bennem nem tiszteltél.
Íme...végleg elvesztettél...

Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.

Mikor megismertelek, még nemtudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.

Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek..

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha néha a távolban újra előkerül tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek, csak néznek rám bután, én pedig csak futok..futok az álmaim után...

Az érzés, hogy nem jön vissza többé... a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökké szeretnek, a szívek, melyek soha nem feledték, a szívek, melyek egykor még őt szerették, az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet... az is, melyet elűzni végleg nem lehet...

Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem...

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

Nem akarok sok mindent karácsonyra, csak egy dologra van szükségem. Nem érdekelnek az ajándékok a fa alatt.. Nem kérek sokat idén, még havazást sem várok csak várok tovább a fagyöngy alatt mert csak téged akarlak magamnak, jobban mint valaha gondolnád váltsd valóra a kívánságom, minden amit akarok karácsonyra, az Te vagy.

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...

Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és tudod, hogy ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rádnézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,
de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna, ha.... Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled... Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört. Talán így kellett lennie ha az eszedre hallgatsz, az volt a helyes, mert teljesen mások vagytok. Más életkor, más város, más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra. A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt, de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?
Nem tudod, csak abban vagy biztos, hogy beleszerettél, és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől, bármilyen nehéz lesz, akarod, de neki több vesztenivalója van. A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik. De ő, bármilyen nehéz is, az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Nem öregedhetsz tíz évet, nem végezhetsz el három iskolát, nem vehetsz házat, autót, nem szerezhetsz tapasztalatot. Nem teheted. Pedig megtennéd érte. Érte mindent. Neki mindez megvan. De neked meglesz? Nem tudod mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj.
Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, csak kopognak széthullt szíved darabjai, és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon, ő hív, vagy jön egy sms, egy e-mail, hogy 'hiányzol', hogy egyszer láthatod még úgy, hogy nincs ott senki más, csak te és ő. És akkor elmondhatod azt, amit eddig nem, hogy fontos, hogy érte élsz, hogy mindent megadnál neki amit csak kér. Vagy nem is mondanál semmit, csak a szemébe néznél mélyen, igazán, s talán egy pillanatra eldöntené a sorsotokat, rájönnél, hogy akar-e még, hogy van-e még remény, hogy élhetsz-e érte, vagy el kell felejtened örökre. Most a szíved darabjait keresed, össze akarod rakni, hogy újra tudj örülni. Ő egy érintéssel összerakna, de nem csörög a telefon, nem jön az sms. A remény marad csak, a türelem. CSak lopva figyeled. Hiszen a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled. Így te is a sorsra bízod.. Úgyis ő dönti el.

 

 

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok. Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!

 

 

 

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki? Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.

 

 

Nincs értelme semminek.. és egy könnycsepp kicsordul. Nem látod a kiutat.. és a könnycsepp legördül. Sebesen fut, majd elesik.. és apró szilánkokra törik. Majd hirtelen élesen hasít bele a szívedbe a fájdalom.. Mert nincs értelme semminek.

 

 

Egy kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus- jó üzletember lévén, eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli vásárlót
vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, egy sárgát, és végül egy fehéret is. Egymás után szálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kisfiú egy darabig
álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét, az is felszállna ugyanolyan magasba, mint a többi?
Az árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufit, és miközben szállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem AMI BELÜL VAN, AZ EMELI A MAGASBA.

 

 

A mese azért van, hogy a gyerekeknek később fájjon a valóság. Szánalmas próbálkozás, hiszen elzárni úgysem lehet őket a világ elől, miért ne adnánk hát nekik több időt, hogy beleszokjanak? Önző módon nem akarjuk látni a könnyeiket. Nem őket féltjük – magunkat.

 

Érdezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?

Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd... oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak izgatott leszek... Úgy érzem magam melletted, mint eddig még soha...

 

Sétálok veled, rajtad az agyonhordott farmered és az a mosoly, ami képes ezt az egész várost derűsebbé tenni..

 

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, amint az esőcseppek földet
érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét? Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? ... S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, te az ágyadban fekszel, s közben tennivalók százai cikáznak fejedben? Szoktad mondani
gyermekednek, "majd inkább holnap"? Hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet, mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?!  /Lassú tánc/

 

Én talán a közönségességet utálom a legjobban egy pasiban. Nincs is annál rosszabb mikor az ember gyönyörű ábrándjait egyetlen közönséges ocsmány mondattal a földbe tiporják. És milyen lesújtó a felismerés hogy a sármos kis pofi mögött nincs más csak tömény arrogancia és egoizmus.

 

Álmomban láttalak,amint testedet a falhoz szorítva csókolom végig porcelán nyakadat forró ajkaimmal, miközben térdemet belső combjaidhoz szorítva táncolnak végig ujjaim gerinceden, sóhajomat hallod füledbe:kívánlak..

 

Nem vagyok fiatalabb nálad. Nem számít, milyen öreg vagy, milyen fiatal vagy. Csak az számít, amit érzünk. Nem érdekel, hogy gazdag, szegény, hogy százéves vagy, vagy húsz. Ha az ember szeret valakit, akkor ezek a dolgok nem számíthatnak. /Dan Millman/

 

És amikor a szemébe néztem,valami furcsát éreztem. Tudtam..

Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel pedig szorosan ölelve védte álmát. Mégis száműzve lett. Végignézett magán. Kopott szőr, bal karja majd leszakadva, a szemei sem fényesek már, mint fiatal korában. Végül is ő megértette a kislányt, hogy így már nem kellett neki. Egy nap új lakót kapott a szoba. Egy másik játék mackót, akinek még selymes, puha volt a szőre, hozott haza a kislány és rögtön az ágyába fektette. A játék mackó a sarokban sírt. Mérges volt, hogy a kislány ilyen hamar elfelejtette őt, és talált mást helyette. Hiányoztak neki a közös emlékek, a közös álmok.Azóta évek teltek el. Már kész nő lakik abban a szobában, akinek számos mackója van. Az évek során kapott kicsit és nagyot, fehéret és barnát. Voltak, melyek néhány hét után eltűntek, de vannak, akik évek óta hű társai. És igen, ma már a kis kopott játék mackó is ott csücsül a többiekkel. Lehet, ütött-kopott és régi, de pont ettől értékes. Kitartott akkor is, mikor nem kellett és, amikor a kislány újra kezébe vette ő csak ölelésre vágyott, nem vádolta a történtek miatt, nem haragudott. Talán azért, mert ő csak egy játék mackó, aki szeretni akar.

 

 

 

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már néha nem is fáj, undorodom csak. /Radnóti Miklós/

Oldal: idezetek :X
klasz idézetek...klasz csajoknak♥♥♥ - © 2008 - 2025 - klaszcica.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat